Története

 Az uszonyos-,és búvárúszás

Az uszonyos- és búvárúszás története az uszony felfedezésével kezdődhetett, versenysporttá válása pedig a XIX. század végére tehető. A századforduló környékén a búvárúszók többféle versenyszámban mérték össze tudásukat. Ilyen volt a víz alatti távolúszás, a tányérkeresés, a víz alatt maradás időre, és a kombinált verseny, amely az előzőek variációiból állt. Egy, a Lukács fürdőbe kiírt 1895-ös nemzetközi verseny alkalmával a „búvárkodás” győztese az lehetett, aki a legkésőbb bukott fel a víz alól. Még a Magyar Úszó Szövetség is elismerte a búvár rekordokat, például Springer János víz alatt állás rekordját, melyet 2 perc 24 másodperccel tartott. Egy másik rekord Römer Károly nevéhez fűződik, aki 1905-ben 20,08 méteres távval nyerte a fejesugró versenyt.
Az 1900-as évek búvár versenyein még uszony nélküli, szabadtüdős távúszásokat tartottak. Ilyen volt az 50 méteres úszás víz alatt időre, illetve egy másik változat, amikor meghatározott idő alatt kellett minél messzebbre úszni. 1900-ban, a Párizsban megrendezett második újkori olimpián is szerepelt hasonló versenyszám, a 60 méteres búvárúszás.
Az uszonyos úszóverseny valójában az uszony feltalálásával kezdődött. A Louis de Corlieu, francia tengerésztiszt által feltalált és szabadalmaztatott uszonyt először 1926-ban mutatta be maga a feltaláló a francia haditengerészet magas rangú tisztjeinek. Az első uszonyos versenyeket Franciaországban rendezték az 1920-as évek második felétől, az első, nemzetközi versenyen elért magyar siker pedig 1924-ben született búvárúszásban, és Horváth János vizicserkész nevéhez fűződik. Kontinensbajnokságokat (Európa-bajnokságot) 1967 óta, világbajnokságot 1976 óta rendeznek.