Az uszonyos-, és búvárúszás Az uszonyos- és búvárúszás története az uszony felfedezésével kezdődhetett, versenysporttá válása pedig a XIX. század végére tehető. A századforduló környékén a búvárúszók többféle versenyszámban mérték össze tudásukat. Ilyen volt a víz alatti távolúszás, a tányérkeresés, a víz alatt maradás időre, és a kombinált verseny, amely az előzőek variációiból állt. Egy, a Lukács fürdőbe kiírt 1895-ös nemzetközi verseny alkalmával a „búvárkodás” győztese az lehetett, aki a legkésőbb bukott fel a víz alól. Még a Magyar Úszó Szövetség is elismerte a búvár rekordokat, például Springer János víz alatt állás rekordját, melyet 2 perc 24 másodperccel tartott. Egy másik rekord Römer Károly nevéhez fűződik, aki 1905-ben 20,08 méteres távval nyerte a fejesugró versenyt. Az 1900-as évek búvár versenyein még uszony nélküli, szabadtüdős távúszásokat tartottak. Ilyen volt az 50 méteres úszás víz alatt időre, illetve egy másik változat, amikor meghatározott idő alatt kellett ...